Nagyon hálás vagyok, amiért sikerült időt szakítania rám, és elkészíthettük ezt a rövid, de annál sokatmondóbb interjút.
1.Kérlek, írj magadról pár gondolatot, amit szívesen elárulsz az olvasóknak.
- Harkai Daniellának hívnak, 35 éves vagyok, Kiszomboron lakom a férjemmel, és könyvtárosként dolgozom Szegeden.
2. Mikor kezdtél el elsőként foglalkozni Koreával?
- 2009-ben kezdődött minden, amikor esténként vacsi közben a férjem meghökkentő lelkesedéssel mesélt egy „kínai” sorozatról. Mindig elmondta mi történt az épp aktuális epizódban, milyen szép ruhákban jártak, hogyan viselkedtek, hogyan készítették az ételeket, és hogyan szolgálták fel, így végül a sorozat ismétlésekor becsatlakoztam – ez volt A palota ékköve c. határozottan koreai sorozat. Ezután elkezdtük felfedezni a koreai filmeket, így Pak Chanwook filmjeit és én rövid úton belezúgtam Rainbe, a Cyborg vagyok, amúgy minden oké c. zseniális film egyik hősébe. Ezután gyakorlatilag csak követnem kellett ezt a karizmatikus embert, és mindenhová elvitt, rajta keresztül ismertem meg a deuramak világát, a koreai popzenét, a filmeket, a kultúrát és miatta kezdtem el koreaiul tanulni, szerettem volna helyesen ejteni a nevét és érteni a koreai nyelvű tweetjeit.
3. Ha koreai nyelvtanulás, akkor Harkai Daniella neve merül fel
elsőként és a blogod. Honnan jött az ötlet, hogy tanítani kezdesz online?
- Bár kétségtelen, hogy a blogomon erőteljesen érződik a missziós szándék, ami amúgy rám nagyon jellemző, de azért nem nevezném a leckéimet online tanításnak a közvetlen visszacsatolás lehetőségének hiánya miatt. Természetesen sokan írnak nekem, de ez még nem igazi online tanítás. A blogom eredetileg Rain-blog volt, akkor még a freeblogon, de néhány nyelvi bejegyzés világosan megmutatta, hogy mekkora igény is van ilyen leckékre – a nyelvi bejegyzések látogatottsága toronymagasan kiugró volt. 2010-ben magyar nyelven még csak a Kpop Fansite oldalain lehetett nyelvleckékre akadni és magyaroknak az Osváth-könyv állt a rendelkezésére, ami egy speciális tankönyv külkereskedelmi főiskolásoknak hanganyag nélkül, így autodidaktáknak kissé nehézkes abból tanulni. Én magam elég sokat küszködtem az angol nyelvvel, mondhatni kénytelen voltam angolul jobban megtanulni, hogy képes legyek hozzáférni a koreai nyelvhez – ez komoly erőfeszítéseket kívánt, és ettől szerettem volna megkímélni azokat, akik szeretnének megtanulni koreaiul, de problémáik vannak az angollal. Ezért amikor a Talk to me in Korean csapata felhívást intézett a Korean Wiki Projecten induló leckefordításokhoz, jelentkeztem, és azóta is csinálom. A TTMIK lecók mellett, amiket rendre ki is szoktam egészíteni plusz magyarázatokkal, saját leckéket is írok, memoritereket, könyvajánlókat, módszertani ötleteket osztok meg, dalszövegeket és interjúkat is fordítok, szóval elég sok mindet belegyömöszölök a blogba.
4. Mivel foglalkozol most jelenleg? (munka)
- Könyvtárosként dolgozom egy intézetben, jelenleg ez egy elég nyugodt környezet, ugyanis a hallgatói létszám visszaesése miatt sajnos kevesebb olvasóm van, így több időm is jut a könyvtárosi teendőim mellett a blogomra, vagy hogy másoknak segítsek.
5. Meglepődnek a koreai emberek, mikor folyékonyan beszélsz hozzájuk
koreaiul? Mi az alap reakció?
- Itt azért eloszlatnék egy mítoszt, ami körém szövődni látszik – nem vagyok perfekt, csak alig több, mint 3 éve tanulok koreaiul és nincs különösebb tehetségem a nyelvtanulásban, szóval folyékonyan beszélek hétköznapi témákban, de korántsem helyesen és persze sokszor terelek és körülírok. De ez működik. Ami a reakciókat illeti, fotót kéne készíteni a koreai arcokról, amikor megszólítom őket, mindig elképednek, különösen Dél-Alföldön. Nagyon élveztem nyáron a Czibolya Kálmán által rendezett makói Zoom to Europe and Asia rendezvénysorozatot, ahol sok koreai volt, és jó volt látni, hogy mennyire közel tudtunk kerülni egymáshoz a nyelven keresztül, természetes volt számukra, hogy koreaiul beszéljenek hozzám és ez nagyon lelkesített. Egyszerűen imádtam!
6. Szeretnél-e Koreában élni? Ha igen, miért, ha nem, miért?
- Sokan azt gondolják, hogy
minden Korea-fan Koreában szeretne élni, de az eddig olvasottak, látottak és a
levélváltásaim alapján azt hiszem, hogy az én lelkialkatomtól elég távol áll a
koreai életforma, a férjem pedig még a gondolatától is irtózik, hogy Ázsiában
éljünk. Ráadásul munkát sem kaphatnánk, és folyamatosan küszködnünk kellene az
izolálódással, a különböző előítéletekkel vagy a patriarchális társadalom
kényszerszerepeivel. A külföldiek szinte mind a fővárosba tömörülnek, vidéken
pedig roppant nehéz beilleszkedni, talán nem is lehet – én viszont ízig-vérig
vidéki vagyok, a városok nyüzsgése idegesít, stresszel. Szóval szeretnék
kijutni Koreába egy-két hétre, megnézni az izgalmas helyeket, kulturális
örökséget, könyvtárakat, természetesen eljutni egy koncertre, de összességében
számomra Korea elég élhetetlennek tűnik. De erről nyilván akkor tudnék érdemben
nyilatkozni, ha már jártam volna ott.
7. Gondolkoztál-e azon, hogy koreai magán nyelvtanár legyél?
- Igen, nagyon szeretnék jó
koreai nyelvtanár lenni, de ez egy kőkemény feladat. Nem elegendő a nyelv
nagyon alapos ismerete, de felkészültnek kell lenni az idegen nyelv tanításának
didaktikájából, neveléslélektanból ugyanúgy, mint andragógiából, vagy
pedagógiából. Én ezt nagyon jól szeretném csinálni, mert nagyon erős bennem a
missziós attitűd, szeretném, ha sokan megtanulnának legalább alapszinten
koreaiul. Több, mint egy éve tanítok önkéntesként, egyelőre inkább csak
tapasztalatot gyűjtök ezen a téren és jók a visszajelzések. Számomra nagyon
fontosak az olvasói kérdések is, mert ebből látom pontosan, hogy mi az, amit
nem tudtam esetleg elég világosan elmagyarázni, vagy arra sarkall, hogy új és
új módszereket dolgozzak ki valamelyik nyelvtani anyag átadására. Ez nagyon izgalmas.
8.Mit tanácsolnál azoknak, akik a koreai nyelvvel kacérkodnak?
- A legfontosabb tanácsom az lenne, hogy soha ne adják fel, ne csüggedjenek el, és mindig tartsák szem előtt a motivációjukat, akár szó szerint is. Rain jelmondata: Végtelen törekvés, végtelen tűrés, végtelen szerénység – ezt akkor kiragasztottam a falamra és ma is ott van. Nem kell nyelvzseninek lenni, nem kell időmilliomosnak lenni, nem kell vagyonokat költeni tanfolyamokra, csak meg kell találni a megfelelő módszereket, minden nap szakítani időt a nyelvre (akár buszon vagy főzés közben), minél hamarabb elkezdeni használni (chatelni, levelezni, beszélgetni, akár magadban is) és élvezni, szeretni, gyönyörködni benne. Nem szabad ráparázni, görcsölni, egyszerűen csak vesd bele magad a nyelvbe, az elején még küszködni fogsz, de az normális, fogadd el, és aztán csak hagyd, hogy sodorjon magával. Add át magad az örömnek, hogy koreaiul csacsoghatsz!^^
Köszönöm az interjú lehetőségét, és még rengeteg blogbejegyzést kívánok neked!
K.S.J
További linkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése