Objektívek keresztüzében - Nádudvari János

1148 oldalmegtekintés ! Köszönöm!

Sokan, sokféle helyzetben találkoztunk már Jánossal. Volt, aki az Indeed Korea csoportban, mások, pedig rendelések útján, de valahogy tényleg mindig úgy alakult nálam, hogy Jánosba "botlottam". Kacérkodtam egy ideig a dologgal, hogy talán rendelek valamit Koreából, de a végén, sosem úgy jött ki a havi tartalék. Segítőkész embernek gondoltam, mivel nem sok embertől hallani, hogy kívánságra hoz valamit az áhított országból. Kreatív, hiszen az ő fejéből pattant ki az Indeed Korea, majd a k-pop magazinok Magyarországra való juttatása is. Örültem, hogy készségesen válaszolt egy levelemre és onnantól nem volt megállás. Hálás vagyok, amiért sikerült időt szakítania rám és megosztani velem  és veletek a tapasztalatait.
Jó olvasást kívánok!



1. Intro magadról ( mit csinálsz, hol vagy most, és olyan kis apróságok amiket megakarsz osztani másokkal.)

- Örömmel fogadtam a megkeresésedet! Remélem a velem készült interjú hasznos lehet másoknak. – Hogy hol élek? - Dél-Korea – rendkívül színes fővárosában, Szöulban lakom. Szöulinak lenni, annyit jelent számomra, hogy élni, és élvezni az életet. De, hogy ebben a mondatomban mire is gondolok, remélem, az interjúból kiderül.

2. Hogyan kerültél kapcsolatba Koreával? Mi volt a te első lépésed?

- Nem Koreával, hanem koreaival kerültem először kapcsolatba. Feleségem koreai, hat évvel ezelőtt Kanadában találkoztunk. Kanada bár nagyszerű ország, mégis úgy döntöttünk, hogy olyan helyen szeretnénk élni, ahol gyökerekkel rendelkezünk. Kanadából Magyarországra költöztünk, ahol szembe kellett nézni a válságtól meggyötört, lehangolóan depressziós közvetlen környezetemmel. Amiben fél évig bírtuk, aztán úgy döntöttünk, hogy Korea. Így kerültem Koreába, ahol már nem először járok.

3. Mint ahogy már jó páran is tudják, fotósként is funkcionálsz. Korea inspirál? Milyen témákat szeretsz feldolgozni a képeidben?

- Jelenleg nem hivatásszerűen fotózom, nem is inkább a téma az, ami jelen pillanatban motivál.- Hanem az új fotós technikák, türkök kidolgozása az, ami hajtóerőt ad mostanság. Nyáron segítettem beindítani egy stúdiót Londonban, Nagy Brittaniában. Ahol sokféle tapasztalatot szereztem, de úgy érzem, hogy van még mit tanulnom, mert itt Koreában teljesen más az üzleti kultúra. – De annyit elárulhatok, hogy mostanában egy elég koros, több, mint 40 éves manuális lencsével járom Szöult. – A képeknek lesz hangulata!

4. Ingázol Magyarország és Korea között. Te mit látsz alapvető különbségnek és hogyan éled meg ezeket?

- A kérdés második felét már vártam! Nem ingázok, de néha úgy hozza az élet, hogy otthon el kell intézni ezt-azt, akkor haza reppenek. Reményeim szerint a repkedéssel egy-két évre felhagyok. Hogy miket látok különbségnek? – Nos, erre a kérdés nagyon nehéz a teljesség igényével válaszolni. Korea bár méretben, majdnem akkora, mint Magyarország, mégis tökéletesen más, szinte összehasonlíthatatlan. Talán erre a kérdésre, annyit érdemes válaszolni, hogy van bőven, mit tanulnunk a koreaiaktól, - és nem fordítva.
5.Mi a munkád kint Koreában? Te is érzékeled azt a fajta munka-munka-munka és pallipalli mentalitást, amit Alexandra előzőleg említett?

- Ebben a pillanatban tanuló vagyok, de ez bármikor változhat. Sajnos az angol nyelvtudás itt nem elég, ezért nagyon intenzív koreai nyelvtanulásba kezdtem. – Igen Korea, Szöul nagyon pörgős, főleg a belassult Budapesthez képest. Más világvárosokkal összehasonlítva, azért annyira nem veszélyes. – Egy barátom Torontóban, az első munkanapján csak annyit mondott, hogy – ennyi munkával otthon is jól lehet keresni. Én a kérdésedet inkább így fogalmaznám meg: - Te is érzékeled azt a fajta munka-munka-munka, és pallipalli mentalitást, amit minden más fejlett nyugati országban is meg lehet tapasztalni?

6. Az Indeed Korea a te nevedhez fűződik. Honnan jött az ötlet? Továbbá a k-pop magazin ötlet is a te fejedből pattant ki. Úttörőként dolgozol a két 'világ' kapcsolatán. Mi a motivációd?

- Az Indeed Korea, azért indulhatott útjának, mert sok ide utazó, vagy éppen itt tanuló – tisztelet a kivetélnek – meglehetősen máshogy festették le Koreát, mint ami az a valóságban. Úgy éreztem, hogy el kell indítanom valamit, ami a realitáshoz közelebb áll. Először az Indeed Korea blogot indítottam, el majd a Facebook csoportot. Reményeim szerint a jövőben egy non-profit vállalkozás keretében egy online két, vagy akár háromnyelvű újságot tudunk elindítani. Amire nagy szükség lenne, hiszen mindkét irányban „zavaros” információk ármálnak! Visszatérve erre a válaszomnak az elejére, érthető, hogy egy turista, egy, esetleg két hét alatt nem kap tiszta képet az itteniek mindennapi életéről. Az is érthető, hogy egy egyetemi városban tanuló diák szintén máshogy éli meg a koreai mindennapjait, mint egy koreai. Erre persze még rájöhet egy nagyon erős „kultursokk” is, amiben nem látjuk annyira pozitívnak az itteni világot. – Ez is érthető, hisz a koreai kultúra teljesen más, mint amiben mi felnőttünk. – Nagyon érdekes számomra, hogy több magyar blogon, illetve írásban visszaköszön az, hogy a koreaiak rasszisták. – Valamennyire biztos, de azt úgy hívják, hogy egészséges nemzeti önbecsülés, vagy erős nemzeti öntudat. – Rasszizmus itt nincs! Itt biztos senki sem fog megtámadni, megszólni, mert más a bőrszínem, vagy más a vallásom. Azt meg ne várjuk, egy nem multikulturális országban, hogy feltétlenül rajongjanak értünk! Tehát valós idegen gyűlölet, vagy erősen kirekesztő magatartás itt nincs! Ellenben Magyarországon, ahol sok sikert annak, aki zsidónak, vagy romának születik!

7.Miben változott az életed azok után, hogy Koreában kezdtél el élni?

- Mivel én már közel 6-7 éve élek külföldön, így Korea nem jelentett nagyon nagy változást. De azért más! Egy dolog nagyon fontos, ez teljesítményalapú ország, százszor produktívabb, mint Magyarország. Itt minimum elvárás az állandó jó teljesítmény, mindenben! Ehhez persze nagyon aktív, és tudatos életvitel kell, amit meg kell szokni. Talán ez az, amit pallipallival azonosítanak sokan. De az biztos, hogy ha jól teljesítesz, akkor elnyered a koreaiak szimpátiáját. Azt hiszem a teljesítmény itt a legfőbb mértékegység. – Persze nem mindig könnyű megfelelni…

8. Most kicsit térjünk át a pozitív/ negatív oldalra, hiszen ez is létezik. Mi az amit pozitívnak látsz és mi az amit negatívnak Koreában?

- Nem rég utasítottam vissza egy hasonló kérdést. – Próbálok koreai lenni a kérdésed második felében. A legtöbb koreai nem hajlandó negatív dolgot mondani a saját otthonáról, és hazájáról, - főleg nem idegeknek. Szóval, ha nem gond a kérdés második felét helyből passzolnám is! Nagyon sok pozitív dolog van itt. – Talán számomra, ami igazán megérintő, hogy egy „normális, átlagos” család mennyire erősen összetartó. – Ha bármi történik, a család azonnal összezár, és segít. – A családi események is igazán élvezhetőek, mindenki felszabadult, igazi tiszta öröm az arcukon, hogy újra láthatják egymást. Van egy másik dolog is, ami nagyon pozitív, ez pedig a tisztelet a másik iránt. – Ez nagyon erős védelmet ad mindenkinek. - Azt kell, hogy írjam, hogy teljesen kiszámítható így az élet. Tudom, ha bemegyek egy boltba, hogy ott rendesen fognak velem bánni, amit aztán én szépen meg is köszönök a távozáskor. Szóval nincsenek meglepetések, mint amilyeneket, akár otthon, vagy bárhol máshol a nagyvilágban megtapasztalhatunk. Rendkívül jó a közbiztonság, soha egy percig nem volt egy csöppnyi félelem érzetem sem Koreában. Vidéken sok ház ajtaján még zár sincs! A koreai munkamorál is erősen pozitív számomra, az emberek szeretnek dolgozni, és fontos számukra, hogy jól, és gyorsan is csinálják, ami a dolguk. Rengeteg dolgot lehetne felsorolni, pont ezért írtam a fenti sorokban valahol, hogy lehetne tőlük bőven tanulni!

9. Tőled is megkérdezem, hogy mit tudnál tanácsolni azoknak, akik kint akarnak élni, vagy kint akarnak tanulni? Mi az, amire a legjobban szükségük van?

- Én általában nem javaslom az itt élést. – Egy, nem könnyű megszerezni a vízumot, kettő a legtöbb ember erős kulturális sokkot kap a mindenben „különbözőség” miatt. Van egy biológiai sokk is, hiszen az emberi szervezet is erősen megviseli a párásabb levegő, a totálisan más étkezési kultúra stb… Ezért mindenkinek javaslom, hogy mielőtt itt szeretne élni, menjen éljen egy kicsit más európai országban, majd ha ott jól tudott alkalmazkodni, és sikereket ért el, akkor jöjjön csak ide Koreába. Az ide utazni vágyóknak nagyon javaslom Koreát. Rengeteg új benyomás, új élmény. Csodálatos ország, rengeteg lehetőség! A legjobb nyaralás, ha valaki Koreába utazik! Itt tanulóknak pedig csak annyit írnék, hogy nagy lehetőség, hogy itt tanulhatnak! – Próbáljanak minél többet jönni-menni az országban! Próbáljanak meg barátságokat kötni, és persze élvezzék az ittlétet!
10. Mesélj a környékről ahol élsz! Mi a kedvenc helyed, ahol sűrűn megfordulsz? Miért?

- Én Szöulban pont ott lakom, ahol szeretek lenni is. Jamsil metróállomás, és az Olympia park közt lakom. Itt minden van, minden könnyen elérhető. – A környékről ki se kell mozdulnom! Most ezután az interjú után, a két utcával odébb lévő termelői piacra megyek. Amit nagyon szeretek, és nem csak jó árai miatt! Bár nem kívánok rosszat írni, de Szöul látképe – szerintem- nem szép, de a város maga nagyon élhető. Egy élet is kevés, hogy ezt a 10 millió lakosú várost igazán felfedezzem. Mindig vibrál, mindig van valami újdonság. Szeretek itt élni, szeretem ezt a várost!

11. Mesélj egy kicsit a szórakozásról,miben tér el a magyartól? Vannak tipikus szórakozásról híres kerületek, mint pl Hongdae. Mit tudnál ezekről a helyekről mondani?

- Én már 32 éves vagyok, teli ötletekkel, álmokkal, és tettrekészséggel, - így egy kicsit más értelmet kap szórakozás az életemben. Úgy, ahogy néhány éve jártam szórakozni, az már nincs. Inkább a családdal mozgok együtt, szeretjük a jó éttermeket, szinte minden héten megyünk valamilyen „nevezetesebb” helyre. Persze nemcsak éttermekbe járunk, sokat kirándulunk a környéken, néha elmegyünk a vidámparkba is, - ami nagyon nagy élmény. Számtalan lehetőség van, mint írtam Szöul sosem unalmas!

12. Mi az a hely, amit mindenkinek ajánlanál, hogy látogasson meg, ha Koreába jár? Milyen helyi ételek/ italok váltak kedvenceiddé és miket ajánlanál fogyasztásra?

- Nehéz kérdés! Rengeteg jó hely van! A történelmi helyeken kívül, javaslom az Everland nevű parkot. Na ott aztán minden van! Állatkert, vidám és vízi park – ez egy Disneyland szerű hely, nagy buli! De, itt a szomszédomban van a Lotte World, oda is érdemes benézni. Nagyon jó éttermei (food court) vannak, rengeteg bolttal, és persze a világ legnagyobb fedett vidámparkjával. Huh milliónyi jó, és ráadásul megfizethető hely van! Ezeknek a helyeknek a sorolása egy másik cikkben lehet, jobban mutatna!

További Linkek:
Nádudvari János Photographer oldala
Indeed Korea facebook csoport

...És akkor most mindenki egyszerre 저는... -interjú Harkai Daniellával

 Harkai Daniella neve sokak számára ismerősen cseng, aki egy kicsit is kapcsolatba került már a koreai nyelvtanulással. Megdöbbentő mennyiségű tananyagot halmozott fel a blogján, részletes és érthető magyarázatokkal. Én magam is azt hittem és hiszem a mai napig, nagyszerű tanár válna belőle. Akárkit kérdeztem, honnan tanuljak, azonnal az ő blogjára irányítottak. Szerény hölgy, annál nagyobb tudással.
Nagyon hálás vagyok, amiért sikerült időt szakítania rám, és elkészíthettük ezt a rövid, de annál sokatmondóbb interjút.

1.Kérlek, írj magadról pár gondolatot, amit szívesen elárulsz az olvasóknak.

- Harkai Daniellának hívnak, 35 éves vagyok, Kiszomboron lakom a férjemmel, és könyvtárosként dolgozom Szegeden. 

2. Mikor kezdtél el elsőként foglalkozni Koreával?

- 2009-ben kezdődött minden, amikor esténként vacsi közben a férjem meghökkentő lelkesedéssel mesélt egy „kínai” sorozatról. Mindig elmondta mi történt az épp aktuális epizódban, milyen szép ruhákban jártak, hogyan viselkedtek, hogyan készítették az ételeket, és hogyan szolgálták fel, így végül a sorozat ismétlésekor becsatlakoztam – ez volt A palota ékköve c. határozottan koreai sorozat. Ezután elkezdtük felfedezni a koreai filmeket, így Pak Chanwook filmjeit és én rövid úton belezúgtam Rainbe, a Cyborg vagyok, amúgy minden oké c. zseniális film egyik hősébe. Ezután gyakorlatilag csak követnem kellett ezt a karizmatikus embert, és mindenhová elvitt, rajta keresztül ismertem meg a deuramak világát, a koreai popzenét, a filmeket, a kultúrát és miatta kezdtem el koreaiul tanulni, szerettem volna helyesen ejteni a nevét és érteni a koreai nyelvű tweetjeit.

3. Ha koreai nyelvtanulás, akkor Harkai Daniella neve merül fel elsőként és a blogod. Honnan jött az ötlet, hogy tanítani kezdesz online?

- Bár kétségtelen, hogy a blogomon erőteljesen érződik a missziós szándék, ami amúgy rám nagyon jellemző, de azért nem nevezném a leckéimet online tanításnak a közvetlen visszacsatolás lehetőségének hiánya miatt. Természetesen sokan írnak nekem, de ez még nem igazi online tanítás. A blogom eredetileg Rain-blog volt, akkor még a freeblogon, de néhány nyelvi bejegyzés világosan megmutatta, hogy mekkora igény is van ilyen leckékre – a nyelvi bejegyzések látogatottsága toronymagasan kiugró volt. 2010-ben magyar nyelven még csak a Kpop Fansite oldalain lehetett nyelvleckékre akadni és magyaroknak az Osváth-könyv állt a rendelkezésére, ami egy speciális tankönyv külkereskedelmi főiskolásoknak hanganyag nélkül, így autodidaktáknak kissé nehézkes abból tanulni. Én magam elég sokat küszködtem az angol nyelvvel, mondhatni kénytelen voltam angolul jobban megtanulni, hogy képes legyek hozzáférni a koreai nyelvhez – ez komoly erőfeszítéseket kívánt, és ettől szerettem volna megkímélni azokat, akik szeretnének megtanulni koreaiul, de problémáik vannak az angollal. Ezért amikor a Talk to me in Korean csapata felhívást intézett a Korean Wiki Projecten induló leckefordításokhoz, jelentkeztem, és azóta is csinálom. A TTMIK lecók mellett, amiket rendre ki is szoktam egészíteni plusz magyarázatokkal, saját leckéket is írok, memoritereket, könyvajánlókat, módszertani ötleteket osztok meg, dalszövegeket és interjúkat is fordítok, szóval elég sok mindet belegyömöszölök a blogba.  

4. Mivel foglalkozol most jelenleg? (munka)

- Könyvtárosként dolgozom egy intézetben, jelenleg ez egy elég nyugodt környezet, ugyanis a hallgatói létszám visszaesése miatt sajnos kevesebb olvasóm van, így több időm is jut a könyvtárosi teendőim mellett a blogomra, vagy hogy másoknak segítsek.

5. Meglepődnek a koreai emberek, mikor folyékonyan beszélsz hozzájuk koreaiul? Mi az alap reakció?

- Itt azért eloszlatnék egy mítoszt, ami körém szövődni látszik – nem vagyok perfekt, csak alig több, mint 3 éve tanulok koreaiul és nincs különösebb tehetségem a nyelvtanulásban, szóval folyékonyan beszélek hétköznapi témákban, de korántsem helyesen és persze sokszor terelek és körülírok. De ez működik. Ami a reakciókat illeti, fotót kéne készíteni a koreai arcokról, amikor megszólítom őket, mindig elképednek, különösen Dél-Alföldön. Nagyon élveztem nyáron a Czibolya Kálmán által rendezett makói Zoom to Europe and Asia rendezvénysorozatot, ahol sok koreai volt, és jó volt látni, hogy mennyire közel tudtunk kerülni egymáshoz a nyelven keresztül, természetes volt számukra, hogy koreaiul beszéljenek hozzám és ez nagyon lelkesített. Egyszerűen imádtam!

6. Szeretnél-e Koreában élni? Ha igen, miért, ha nem, miért?

- Sokan azt gondolják, hogy minden Korea-fan Koreában szeretne élni, de az eddig olvasottak, látottak és a levélváltásaim alapján azt hiszem, hogy az én lelkialkatomtól elég távol áll a koreai életforma, a férjem pedig még a gondolatától is irtózik, hogy Ázsiában éljünk. Ráadásul munkát sem kaphatnánk, és folyamatosan küszködnünk kellene az izolálódással, a különböző előítéletekkel vagy a patriarchális társadalom kényszerszerepeivel. A külföldiek szinte mind a fővárosba tömörülnek, vidéken pedig roppant nehéz beilleszkedni, talán nem is lehet – én viszont ízig-vérig vidéki vagyok, a városok nyüzsgése idegesít, stresszel. Szóval szeretnék kijutni Koreába egy-két hétre, megnézni az izgalmas helyeket, kulturális örökséget, könyvtárakat, természetesen eljutni egy koncertre, de összességében számomra Korea elég élhetetlennek tűnik. De erről nyilván akkor tudnék érdemben nyilatkozni, ha már jártam volna ott.

7. Gondolkoztál-e azon, hogy koreai magán nyelvtanár legyél?

- Igen, nagyon szeretnék jó koreai nyelvtanár lenni, de ez egy kőkemény feladat. Nem elegendő a nyelv nagyon alapos ismerete, de felkészültnek kell lenni az idegen nyelv tanításának didaktikájából, neveléslélektanból ugyanúgy, mint andragógiából, vagy pedagógiából. Én ezt nagyon jól szeretném csinálni, mert nagyon erős bennem a missziós attitűd, szeretném, ha sokan megtanulnának legalább alapszinten koreaiul. Több, mint egy éve tanítok önkéntesként, egyelőre inkább csak tapasztalatot gyűjtök ezen a téren és jók a visszajelzések. Számomra nagyon fontosak az olvasói kérdések is, mert ebből látom pontosan, hogy mi az, amit nem tudtam esetleg elég világosan elmagyarázni, vagy arra sarkall, hogy új és új módszereket dolgozzak ki valamelyik nyelvtani anyag átadására. Ez nagyon izgalmas.

8.Mit tanácsolnál azoknak, akik a koreai nyelvvel kacérkodnak?

- A legfontosabb tanácsom az lenne, hogy soha ne adják fel, ne csüggedjenek el, és mindig tartsák szem előtt a motivációjukat, akár szó szerint is. Rain jelmondata: Végtelen törekvés, végtelen tűrés, végtelen szerénység – ezt akkor kiragasztottam a falamra és ma is ott van. Nem kell nyelvzseninek lenni, nem kell időmilliomosnak lenni, nem kell vagyonokat költeni tanfolyamokra, csak meg kell találni a megfelelő módszereket, minden nap szakítani időt a nyelvre (akár buszon vagy főzés közben), minél hamarabb elkezdeni használni (chatelni, levelezni, beszélgetni, akár magadban is) és élvezni, szeretni, gyönyörködni benne. Nem szabad ráparázni, görcsölni, egyszerűen csak vesd bele magad a nyelvbe, az elején még küszködni fogsz, de az normális, fogadd el, és aztán csak hagyd, hogy sodorjon magával. Add át magad az örömnek, hogy koreaiul csacsoghatsz!^^

Köszönöm az interjú lehetőségét, és még rengeteg blogbejegyzést kívánok neked!
 K.S.J

További linkek:

 Daniella koreai nyelvtanulós blogja

Zoom to Europe and Asia

A kis sárkány meséi -Xiaolongimnida bemutatkozik

Xiaolongimnida neve sokaknak ismerősen csenghet, hiszen állíthatom, a legjobban összeszedett Ázsia-kutató blog, mindenféle nagyszerű információkkal és cikkekkel. Doramák és zenei kritikák,vélemények mellett a koreai konyhával is megismerkedhetünk, továbbá egy másik kitérővel akár a koreai nevek útvesztőjében találhatjuk magunkat. Nagyon koreai, és nagyon informatív. Xiaolongimnida, mint kifejezés ma már számomra abszolút egyenlő Koreával. Blog, és egy kicsit több.
Olvasásra fel, mert ő következik!

1. Kérlek, ossz meg velünk néhány alapvető dolgot magadról!
- Magamról annyit, hogy szeretem a nyelveket, szeretek más kultúrákból való emberekkel beszélgetni, új dolgokat megismerni, utazni és szeretem a zenét.

2. Hogyan jött számodra Ázsia szeretete? Hogyan jutottál odáig, hogy blogot kezdj vezetni?

- Korábban a törökökkel foglalkoztam igen sokat, ami szintén egy (közép)ázsiai kultúra. Ázsia Kínával került képbe három éve, egy Jet Li-film kapcsán, aminek a végén hallottam egy Jay Chou-dalt, és így indult az érdeklődésem. A blog hirtelen ötletből született, mert amikor infókat kerestem, Ázsiáról alig találtam valamit magyarul.3. Mindannyian tudjuk, hogyha Ázsiáról akarunk egy ténylegesen bővebb infót, akkor a te blogod a megfelelő hely. Gondoltad volna, hogy ilyen népszerűségnek fog örvendeni a blogod?



- Nem gondolkodtam ezen, amikor indítottam, azt hiszem sokat lendített a dolgon, hogy annak idején sokszor címlapra tette a posztokat az Origo. Abban azért biztos vagyok, hogy nem az egyetlen információforrás :)

4.Rengeteg információt osztasz meg a blogon nap,mint nap. Tematika szerint dolgozol, hogy egy adott nap erre a témakörben keresel információkat, vagy hogyan alakul egy nap a blogszerkesztésben?

- Ahogy alakul. A blogolás hobbi, nem akarok belőle munkahelyet csinálni. Ha érdekeset látok, olvasok, azt megosztom. Olyat szoktam, hogy elmentek magamnak érdekes cikkeket későbbre mint lehetséges témát közelebbi megvizsgálásra. Sokszor fordul elő az is, hogy olyasmiről írok másképpen a blogban, amin éppen a Wikipédián dolgozom. Így születtek például a cikkek a koreai örökségvédelemről, vagy most legutóbb a koreai névadásról.5. Te mit szeretnél igazán látni Koreából? Mi az a hely, ahová mindenképp elszeretnél jutni?
- Nem tudok egy helyet kiválasztani, szívem szerint mindent megnéznék, amit csak lehet. Ha muszáj választani, akkor Csedzsu szigete lenne az, azt hiszem.

6. Ha jól emlékszem, Hong Kongban voltál nem régiben. Tudnál mesélni egy kicsit az élményeidről? Mennyire volt más? Mi volt a pozitív/ negatív oldala?

- Nekem nagyon tetszett. Sokan vannak, zsúfoltak az utcák, más negatívumot nem tudok mondani. Én az a típus vagyok, aki könnyen hozzászokik az idegen környezethez, nekem nem jelentett gondot se az étkezés, se a közlekedés, amit mások emlegettek problémaként. Nagyon multikulti hely, és szép is. A zsúfoltságot meg meg lehet szokni. Talán csak a tájfunokhoz nem tudnék hozzászokni, nem szeretem a szeles időt, de hát nem lehet minden tökéletes, nem igaz? :)

7. Hogyan állsz a koreai nyelvvel? Jó pár posztodban láttam, hogy érted a nyelvtani szabályokat. Gondolkozol egy TOPIK nyelvvizsgán esetleg? Honnan szerezted a tudást?:)


- Nem tartok én még a TOPIK-nál Egy ideig tanultam a Koreai Kulturális Központban, de jórészt könyvből, az internetről és a sorozatokból tanulok. Utóbbiból valószínűleg többet, mint a könyvekből valaha is fogok. Majd egyszer meg fogom próbálni a TOPIK-ot is. Jövő ilyenkorra talán sikerül eljutni odáig.

8. Nagyon sok kritikát/jellemzést olvastam már tőled a zenével és a drámákkal kapcsolatban. Melyik az a szám és dráma amit kiemelnél? Miért?

- A legkedvesebb dorama mindenképp a Secret Garden, bár most vészesen megközelítette a Master's Sun a pozíciót. Azért az SG, mert eddig ez volt a, ami leginkább lekötött, amit már 20x láttam, de 21-szerre is megnézném simán. Legkedvesebb dal? Hú, ez nehéz, mert ez mindig változik, aktuális hangulatom szerint. Olyan szokott lenni, hogy hetekig végtelenített szalagon megy egy dal, ilyen volt például a Bigbang Blue-ja, vagy most ami nem megy ki a fejemből, a T-ara Number9-ja. A DBSK Bolerójával bármikor meg lehet ríkatni és akármikor táncra perdülök, ha meghallom a Block B Nillili Mambóját.
9. Mik a terveid a jövőre nézve? Merre halad majd tovább a Xiaolongimnida?

- Nem tudom. Őszintén. Megyek az orrom után és majd meglátjuk. Távlati tervként szerepel egy névváltás és egy saját domain, mert a keresőszavakból úgy tűnik, a xiaolongimnidát nehéz megjegyezni. Mivel nem számítottam ezres olvasóközönségre, nem gondolkodtam a blog létrehozásakor azon, hogy mennyire olvasóbarát ez a név, egyszerűen csak tetszett.

10. Mit gondolsz, hová tart a k-pop kultúra? ( Ezt most arra értem, hogy egyre inkább bejönnek nyugati elemek lásd Skrillex féle hangtorzítások. )

- Ezt a kérdést lepasszolom zeneértőknek. Én csak mezei hallgató vagyok. Azt tudom, hogy engem idegesít a sok dubstep, amit manapság használnak nyakló nélkül, meg hogy már balladát se lehet csinálni rapper közreműködése nélkül, de azt nem tudom megmondani, hogy milyen irányt fog venni a K-pop. Remélem, hogy nem nyugatiasodnak el túlságosan.

11. Szeretnél-e hosszabb távon kint élni Koreában?

- Naná. Nem biztos, hogy bejönne, de kipróbálnám, ha lenne rá lehetőségem.12. Mit látsz igazán vonzónak Koreában? Mi az, ami abszolút megfogott téged ebben a csodálatos országban?

- Ki fognak nevetni az olvasók, de nekem a nyelv tetszik. Alapvetően mindig a nyelv hangzása az, ami vonz egy kultúrában. aztán persze sok apróság hozzájön, például tetszik, hogy tisztelettel bánnak egymással, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ez csak a felszín, mert a tisztelettejes megszólításon túl azért ott is ütik-verik egymást az emberek, a netizenek ócsárolják egymást és ott is lenézik a szegényeket, vagy kiközösítik a külföldieket. Tetszenek a kultúrájuk egyes elemei, a művészetük, az építészet, a ruházkodás. Persze tetszenek a pasik is, nagyon vonzóak, külsőre. (Más kérdés, hogy patriarchális társadalom lévén valószínűleg 10 percig sem bírnám egy átlagos koreai pasi mellett). Szóval, nekem a nyelv tetszik nagyon, a hangzása, valami gyönyörűséges a fülnek.

13.Külföldi oldalakon is publikálsz, olvasói találkozókat szervezel, tehát abszolút aktív vagy. Munka mellett, magán élet mellett mennyire nehéz ez?

- Nem könnyű, de nincs jogom panaszkodni, magam választottam, senki sem kényszerít rá.
 
Hát zárásként, minél több posztot, még több olvasót kívánok neked! És nagyon köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre !
- Köszönöm én is :) !

                                                                                                                            K.S.J


További kapcsolódó linkek
Xiaolongimnida blog