1800 látogató :) Köszönöm, hogy megtiszteltek!
Szeretném megosztani veletek a gondolataimat ezzel a versennyel kapcsolatban. Nem szeretnék ujjal mutogatni a nyertesekre, és gyűlölködésre átadni a lelkem, mert nem én lettem a befutó. Egyszerűen csak ki kell írnom magamból, másfelől pedig buzdítani mindenkit, hogy ha elakarjuk érni a céljainkat, akkor induljunk el. Elég az első tíz lépést látnunk, aztán már a következő tíz fog formálódni a szemünk előtt. De meg kell tenni ezeket a lépéseket.
KBS videó
verseny avagy Én vagyok Korea legnagyobb fanja!
A verseny sokkal előbb nyilvánossá vált, mint ahogy én észrevettem. Egyszer talán posztoltam is, de őszintén szólva
csak átfutottam a szöveget és máris elfelejtettem. Mondhatom, hiba volt.
Az utolsó héten tudatosult bennem az Indeed Korea csoport által, hogy én bizony
nem vagyok hajlandó kihagyni ezt a lehetőséget, így még aznap összehoztam a kis
háromfős csapatomat, hogy az ötleteinket bedobva próbáljunk az élre törni. Egy
hét nem sok idő, és pont azt az időszakot kaptam el, mikor a legtöbb házi
feladat és egyéb teendő gyűlt fel mind a hármunk részéről, de kitartóan és nagy
lelkesedéssel fogtunk hozzá. Az ötletekkel nem volt baj, bedobáltuk egy
képzeletbeli kosárba, ahol hosszú válogatás után, megfontolásokkal,
kiselejteztük. Elsőként felállítottuk a koncepciót, mi az amit megakartunk
mutatni a videón keresztül és elvetettük azokat az ötleteket, amik nem passzoltak
azonnal a kirakóba. A felvételeket már másnap megkezdtük, a legutolsó
felvételek pedig szombaton és vasárnap kerültek hozzá a nagy egészhez, leküzdve
számtalan technikai malőrt. A koreai órám szombaton volt, ott felvettünk egy
fél órát, amiből később kivágtuk a kevésbé szerencsés részeket. A hét minden
napján filmeztünk, vasárnap pedig az utolsó fázisként felvettem az
élőfelvételt, és szinte azonnal küldtük is át a csapatom szerkesztőjének, aki gyorsan
hozzátette a nyersanyaghoz. Nem mondom, kevés időnk volt és annál nagyobb sietséggel
csináltuk. Talán ezért nem volt szerencsés. Talán azért se, mert annyira másfelé
indultunk el mind a hárman, hogy nehéz volt, mivel mindháromban voltak nagyon
jó lehetőségek, és kevésbé jók. Talán azért se, mert túl sok anyagot vettünk
fel, és nem volt teljesen összeszedett.
Az eredményhirdetés, két hét múlva, 2013. november 15.-én került ki a KBS
oldalára.
Sok videón rágtuk át magunkat, az alatt a két hét alatt, próbáltuk elemezni
mások videóit, sokkal inkább szakmai szemmel nézni, hogy mi az, amit ők is
nagyon eltaláltak és mi voltak az általános hibák. A sajátomat nehéz volt
bírálnom, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam elájulva a
sajátomtól. Így volt. Több okból. De amellett, akik megnézték, és hozzátették
az ő javaslatukat, kritikájukat, mindegyiket elfogadtam, és többszöri újranézés
után, megláttam azokat a hibákat, amikre felhívták a figyelmemet.
Nagyon sokat izgultunk emiatt. Családtagok, barátok buzdításait olvastam nap,
mint nap és a szemem előtt valóban csakis az első helyezés lebegett. Nem maga a
konkrét első hely, hanem maga az út. Mert az út fontosabb volt számomra, mint a
legtöbb dolog általában. Próbáltam nagyon pozitívan hozzáállni a dolgokhoz,
bevonzani a siker kulcsát, de a nagy hal, elúszott. Talán pontosan megvolt
ennek az oka, amiért a harmadik helyet vittem el, további 30 társammal együtt, de egyedüli magyarként
kerültem fel a tabellára, és a harmadik helyezést nézve, Németország,
Lengyelország, Szlovákia és ismét Németország után, Magyarország
következett.
Tudom, hogy talán nem fognak egyet érteni velem az olvasók, és talán
hálátlannak titulálnak, de nem voltam olyan mérhetetlenül boldog, mint amilyen
lehettem volna. Maga a tény, hogy én képviseltem az országunkat, több mint 3000
nevezővel, és 100 országgal, büszkeséggel tölt el. De belül ott van az a kis
fullánk, ami nem hagy nyugodni még egy ideig. A sikert nem jön könnyen, de
könnyen akarjuk. Én is így voltam és vagyok vele.
Feltettem a kérdést, hogy miért az a videó nyert, amelyik. A két hölgy,
Franciaország és Palesztina lett a kiválasztott. Hosszasan átgondoltam a
koncepciójukat, és a kivitelezésüket. Miben voltak jobbak, mint én? Elsőként
abban, hogy a videójuk koncepciója egyszerűbb volt, de mutatósabb. Nem akarták
olyan görcsösen megváltani a világot vele, ahogy én tettem. Én, mindent egy
lapra tettem fel. Meg akartam mutatni mindazt, amit hirtelenjében
összeszedtem. Miért én vagyok Korea
legnagyobb fanja? Ezért és ezért meg ezért, és talán ezért is…
A palesztin lány, a maga egyszerűségével, jóságával és ártatlan kisugárzásával készítette ezt a videót.
Nem voltak benne sallangok, főzött és egy teljesen egyszerű napot mutatott be.
Csak egy nap volt, amibe belevegyült Korea. Mikrofonnal, nagyon jó minőségűvé
varázsolta a narrációt. Ha jól emlékszem Betlehem utcáit járta, ahol graffitikkel tarkított utcákon, mutatta meg az egyik koreai graffitit. Nem volt sablonos.
A francia lány pedig a két leadert választva, G-Dragont és CL-t mintázta magára,
megtanulva a koreográfiákat, előadta az Eiffel-torony előtt. A látvány
csodálatos volt, az Eiffel-torony teljes mértékben festői volt, a sok
turistával, és azzal a hangulattal, amit sugárzott. Az, hogy szerintem a videó
sokkal inkább kitért arra, hogy a kpop fanja a lány, semmint magának Koreának,
amihez annyi minden beletartozik a kultúrán át, a zenén keresztül az ételig, az
csak az én látásmódom. A zsűrinek
tetszett, értékelték a Michigo és a Baddest Female francia átdolgozását, így,
őt illette az első hely és a csodás álomút Koreába.
A tanulság abszolút levehető volt számomra ezek után. Néhány tábla csokit
elmajszolva, pedig már kevésbé éreztem magam elkeseredettnek. Várom a következő megmérettetést, ahol majd sokkal összeszedettebben, egy precízebb,
választékosabb koncepciót állítunk fel, a videókat pedig nem egy hét alatt
vesszük fel, hanem rászánjuk az időt majd. Ötleteim mindig is lesznek erre a
témára, miért én vagyok Korea legnagyobb fanja. De nem is fan, hanem
tisztelője. Sok mindenért, ami elhangzik a videó alatt.
Örülök a lehetőségnek, és annak is, hogy végül mégis jelentkeztem. Azt
gondolom, oka van, amiért nem sikerült.
Vagy szimplán egy jel, hogy ez önmagának nem a vég, hanem egy kezdet.
Kitudja.
K.S.J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése