Szerencsét találni Koreában - Urbán Alexandra

Alexandrát az Indeed Korea csoporton belül láttam meg. Az egyik kommentje keltette fel a figyelmemet, majd tudatosult bennem, hogy ő kint él és ott is jár iskolába. Amikor elkezdtem megfogalmazni a kérdéseimet felé, nem voltam benne biztos, hogy mindent jól fogok-e majd kérdezni, elengedő információt tudok majd közvetíteni a Connected to Seoul olvasóinak. Alexandra áldás volt. Hosszasan írt és mesélt. Köszönöm ezúton is neki ezt a csodálatos lehetőséget, igazán lekötelezve érzem magam!

Íme az ő története!


1. Hogyan kerültél elsőként kapcsolatba Koreával? Hogyan kezdődött ez a dolog nálad?
 - Elsőként a go (koreaiul) baduk játék kapcsán kerültem kapcsolatba Koreával, amit 15 éves korom óta versenyszerűen űzök. Igazából először Japán iránt kezdtem el érdeklődni, és ezért a BA képzésben a Károli-n japán szakon is végeztem. Korea iránti érdeklődésem elsősorban úgy indult, hogy 2005-ban a baduk Európa bajnokságon Prágában elég sok koreai barátra tettem szert, akik nagyon kedvesek voltak és pár szóra koreaiul is megtanítottak. Nagy vonzerő volt az is, hogy manapság Koreában van a legtöbb erős go-s.

2. Honnan jött az elhatározás, hogy te kint szeretnél tanulni? Hosszú út vezetett Koreáig?

 - Először ha jól emlékszem a BA képzés alatt, 2008 vagy 9-ben sikerült kijutnom Koreába. Egy koreai professzor aki a Myongji egyetem baduk tanszéken tanított megnyitott Koreában külföldieknek egy baduk iskolát, aminek én lettem az első tanulója. Gyakorlatilag többé-kevésbé ösztöndíjasként kerültem ki ide, csak a repjegyet kellett fizetnem és a kinn tartózkodást. Cserebe én kezeltem a honlapot, én intéztem a pénzügyeket, gyakorlatilag teljes idős titkárnői szerepet töltöttem be azzal együtt, hogy badukot tanultam. Később ennek az iskolának eléggé leesett a színvonala, mivel a tanár úr kissé elhanyagolta... amolyan hobbi szerűen badukozgato társaság lett belőle. Mivel nekem eredetileg az volt a célom, hogy itt Koreában legalábbis erős amatőr, de akar profi szintre is fejlesszem a tudásom engem ez annyira nem elégített ki. Ezert úgy döntöttem, hogy iskolát váltok: Yoo Chang-hyeok, az egyik legerősebb koreai profi játékos iskolájában tanultam egy fel évig napi 12 órában olyan gyerekekkel, akik mind profinak készültek. Ugye, ahogy írtam az előző iskolában szinte semmiért nem kellett fizetnem: hát itt, ugyan eléggé kedvezményes áron vettek fel azért igencsak borsos volt nem csak az iskola, hanem a szállás ara is. Arról nem beszelve, hogy mivel az előző iskolában angolul folyt az oktatás, az előző fel év alatt csak egy-két szót tanultam meg koreaiul. A baduk iskolában egyébként sem volt szükség nagy kommunikációra, itt abból áll a nap, hogy reggel: mindenki élet-halál problémákat old (olyasmi mint a sakkfeladvány, csak badukbol) délután pedig partikat játszunk. A mindennapi életben azonban sokszor gondot okozott, hogy nem tudtam túl jól koreaiul, és idom sem volt megtanulni, mivel napi 12 órában badukot tanultam. Anyagilag is sok gondom volt, mivel a szüleimre nem akartam támaszkodni, ezert arra kényszerültem hogy folyamatosan angolt oktassak, vagy egyéb részmunkaidős állasokat vállaljak. Emellett sajnos a baduk sem ment olyan jól, mint eredetileg reméltem, ezert összesen egy Koreában töltött év után végül haza kellett jönnöm. Erre amúgy amiatt is szükség volt, mert különben kirúgtak volna BA-ról Tehát ezek után lediplomáztam, mivel volt a BA-ból meg két szemeszterem. Mar ez idő alatt próbáltam utánanézni, hogy mégis hogy juthatnék vissza Koreába, lehetőleg önköltséggel. A koreai állam ösztöndíjára végül nem tudom hogy leltem rá, de mikor a nagykövetségre mentem akkor ott meg szinte nem is tudtak ennek a létezéséről... Végül a nagykövetség jelölt az ösztöndíjra és meg is sikerült kapnom a Sogang egyetemre mesterképzésére Koreai irodalom és nyelv szakon (koreai irodalom szakiránnyal). 5 egyetemet kellett jelölnünk, nekem harmadik volt a Sogang. Amúgy nagyon örültem, hogy ide vettek fel, mert az első évben a koreai oktatás is itt folyt, és a Sogang nyelviskolájáról sok jót hallottam (amúgy ezek a hírek teljesen beigazolódtak számomra, a tanárok nagyon jófejek, a nyelvkönyv szuper jó, és elsősorban a kommunikációra, beszédre koncentrálnak.) A koreai irodalom szakot két okból jelöltem meg: amellett hogy természetesen szerettem volna minél többet megtudni a koreai irodalomról, nem akartam angolul tanulni az egy ev nyelvtanfolyam után (tehát ezert nem nemzetközi kapcsolatokra vagy valami hasonló szakra mentem...ennek aztán persze meglett a böjtje is...

 3. Milyennek látod az ottani iskolát? Mesélj róla!

- Hat itt lehet, hogy nem sok pozitív dolog fog elhangzani Ahogy írtam, a nyelviskola első éve nagyon jó volt. Két hónapos kurzusok voltak, és minden nap négy órában tanultunk. Minden két hónapos kurzus végén vizsga, és két hét szünet volt. Aztán jött az egyetem. Hat mindenekelőtt annyit érdemes elmondani, hogy az itteni egyetemek közül majdnem mindegyiknek hatalmas Campus-a van, és sok-sok épületből állnak. A miénk, mivel Szöul közepében van meg annyira nem is számít nagynak, de így is körülbelül 10 perc átsétálni... a közösség sokkal sokkal jobb, mint Magyarországon, rengeteg iskolai klub van, amikbe általában bárki aki az egyetemen tanul belephet. A búvárkodástól a táncig, és fordítói klubig van itt minden, mi szem szájnak ingere. Én persze a baduk klubban voltam (az első évben, a nyelviskola évében mert utána mar nem jutott rá időm) egy fel évig a vezetője is voltam. Szerintem a nyelviskola mellett elsősorban ennek köszönhetem, hogy egy év alatt sikerült letennem a TOPIK nyelvvizsga ötös szintjét, mert rengeteget jártunk el együtt szórakozni, iszogatni, versenyekre, tehát ez alatt az egy év alatt csak koreaiul beszéltem. Aztán kezdődött a MA képzés. Hat, először is a többi diákról: itt a legtöbb óra együtt van az MA-s és PHD-s diákoknak. A különbség talán csak annyi, hogy a phd-seknek általában több prezentációt kell vállalniuk. Hát alapvetően a diákok hozzá állása hozzam (mint az első nyugati azon a szakon) kedves de távolságtartó volt. Mindezt nem igazán lehet a nyelvi akadálynak felróni szerintem, inkább egyfajta "mindenki törődjön a maga dolgával" mentalitás volt itt megfigyelhető. Értem ez alatt elsősorban, hogy: ha én nem jártam utána, nem tudtam mikor van a záróvizsga, senki sem mondta meg hogy szekrényt lehet igényelni, stb. Segíteni mindig segítettek, ha segítséget kertem, de mindig csak annyit, hogy utána lehetőleg ne kérdezzek többet. Szerintem ez elsősorban annak betudható, hogy meg MA-n is annyira le vannak terhelve a diákok, hogy bar általában csak 2-3 (3 órás) órájuk van egy heten, minden nap a tanulószobában tanulnak reggeltől estig.

A professzorok: Hat az órák nem mondhatóak túl interaktívnak, főleg ezen a szakon nem ahol minden óra koreaiul megy. Ezen kívül az órák címe általában abszolút nem fedi a tartalmat. Az első félévben például felvettem egy Modern Koreai Vers nevezetű órát, amin az első órán bejött a tanárnéni, behozta Hall Foster Compulsive Beauty nevezetű (szürrealista képzőművészetről szóló) könyvet, és kiosztotta fejezetenként, hogy ezt kell lefordítani. Minden diák más-más órán prezentalt belőle. Ő csak annyit csinált, hogy néha kommentelt hozza. koreai versről az egész félév alatt nem volt szó. Később ez a többi óránál is általános lett: a pansorin például discourse analysist vettünk (sajnos nem tudom ez mi magyarul), a leginkább irodalomhoz közelítő órámon oko-irodalommal foglalkoztunk, itt legalább olvastam pár koreai könyvet. Tehát összességében ha én nem olvasok magamtól utána, a koreai irodalomról az MA alatt vajmi keveset tanulhattam volna meg. A professzorok viszonyulása hozzám: mivel nincsenek az én szakomon a külföldi diákhoz hozzászokva,mindent ugyanúgy kellett csinálnom. Ugyanúgy minden koreaiul, ugyanazok a vizsgák most a diplomamunkát is koreaiul írom. Számomra ez kihívás, tehát nem bánom túlságosan,de azért azt nem mondhatom hogy stressz-mentes volt az utóbbi két és fél évem... :((((

 4. Mint külföldi diák, van e bármilyen pozitív/ negatív élményed ezzel kapcsolatban?

- Erről mar írtam... külföldi emberként Koreában... hat arra senki ne számítson hogy a nyugatias külsővel valaha is otthon erezze itt magát. Egyes új felmérések szerint a fejlett országok közül Dél-Korea a legrasszistább, és bár ez talán túlzás de valami igazság mindenképp van benne. Minden második szavuk az, hogy a mi nyelvünk, a mi országunk, a mi mittudoménmink. (우리나라, 우리언어, 우리글, stb)
Persze az elképzelhetetlen számukra, hogy egy külföldi tudjon koreaiul, de ha esetleg mégis akkor azt nagyon szívesen veszik, és sok sok sokszor meg is fognak dicsérni bármilyen keveset is tudsz Amúgy a fentebb irt 'rasszizmus' nem feltétlenül negatív...rengeteg program van például, ami külföldieknek ingyenes, van ingyenes buszjárat külföldieknek különböző varosokba, néha a koncertek is ingyenesek. Könnyen kerülhet az ember tévébe, stb.

6. Mint olvastam, most fogsz végezni. Visszatérsz-e még Koreába, vagy kint is tervezel élni a továbbiakban?

-Igen, legalábbis remélem! Hat ez jó kérdés. A szüleim szeretnék, ha legalább Európába visszatérnék, de Magyarországot nem tartom valószínűnek. Egyenlőre nyitott lennek maradni is, az LG-hez próbálok pályázni mostanában. Szerintem viszont Korea semmiképp sem megfelelő arra, hogy egy nyugati no az egész eletet itt élje le. Gyereket például itt semmiképp sem vállalnék (bar az meg azért messze van;)), koreai férfival sem hiszem hogy valaha megházasodnék. Az pedig ahogy a munkához viszonyulnak (hajnaltól késő estig és akkor meg elmennek a kötelező közös iszogatásra), illetve az általános pallipalli mentalitás (hogy mindent gyorsan csinálnak) eléggé fel tudja őrölni az embert (amúgy nem csak a külföldit, őket is). Viszont tény, hogy nagyon jól élnek, sok a program, jók a szórakozási lehetőségek, és hat...Korea!

7. Mik a terveid a jövőre nézve?
- Eredetileg fordító-tolmács szerettem volna lenni, ez most egy kicsit a mellékvonalra szorult vissza. Mindenképp szeretnek műfordítással is foglalkozni, de valószínűleg inkább a külkapcsolatok felé próbálok majd elmozdulni. Az is meglehet, hogy megpróbálok egy koreai cégnél elhelyezkedni.

 8. Mit tanultál kint magadról? Mit gondolsz, fejlődtél és miben?
- Szóval: természetesen koreaiban De nem csak a nyelvben, szerintem többek között a koreai szaknak hála a kultúrájukat is elég jól ettem. Néha nevet is rajtam a főnököm a kávézóban ahol diák munkázom, hogy koreaibb vagyok mint egy koreai :))) Persze ebben van sok olyan dolog, amit korábban nehéznek vagy értelmetlennek találtam, de mindennek megvan az oka (mint ahogy minden kultúrában). Itt sem jobb, vagy rosszabb az élet, mint máshol, a sok pozitívum mellett van negatívum is és vica versa. Sok dolgot meg is tanultam, például gayageumon játszani... főzni... apróságokat, amiknek azért remélem valamikor meg hasznát veszem ..
Általános dolgokban: azt hiszem azt tanultam meg, hogy a saját erőmből akármit el tudok érni, ha nagyon akarom. Tudom ez nagyon teátrálisan hangzik, de itt (Korea) minden a szorgalmon és az odaadáson múlik. Különösen egyetemen, hiszen itt például attól függetlenül jelentkezhet MA-ra valaki, hogy előtte mit végzett... tehát néha irodalom szakról mennek kereskedelemre vagy hasonlok

 9. Mit tanácsolnál azoknak akik szintén szemeznek azzal, hogy kint tanuljanak?

- Hát..elsősorban azt, hogy ne úgy jöjjenek ki, hogy Korea a Kánaán. Próbáljanak egy kicsit összetettebb képet kapni az országról, mar azelőtt hogy kijönnek. Igen gyönyörű ez az ország, az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek, és egész más a kultúra mint Magyarországon. Viszont sok a negatívum is. Mostanában a hallyu miatt nagyon nagy az érdeklődés a Kpop es a drámák iránt, de szerintem érdemes valami mást is találni érdeklődési pontnak, hiszen annyira gazdag ennek az országnak a kultúrája! (koreai gyógyászat, ételek, öltözködés, hangszerek, stb.) Én úgy ereztem, rám mindig kicsit másképp tekintettek mikor azzal kezdtem, hogy a baduk miatt érdeklődöm Koreai iránt. Lányoknak pedig meg külön ajánlanám, hogy számítsanak arra, hogy ez itt egy erősen férfi-orientált ország! És a koreai fiúk sem olyanok általában, mint a koreai sorozatokban (sajnos)... a külföldi lányok megítélése is kicsit felemás : egzotikusak ugyan, de azért az igazan erkölcsösek szerintük csak a koreai lányok lehetnek. Hogy szépen fogalmazzak... Ettől függetlenül persze lehet, hogy valaki jó emberrel találkozik és utána boldogan él, míg meg nem hal, de sajnos a többi külföldi női ismerőstől nagyrészt más történeteket hallottam. Illetve, érdemes fejben tartani (az élet más terén is), hogy itt elég ritkán mondjak ki az emberek a véleményüket őszintén. Lehet, hogy bólogatnak, de aztán semmi nem történik, lehet hogy iszogatás közben megbeszélitek, hogy majd együtt mentek moziba, de aztán soha sem jelentkeznek újra. Erről tudni kell, a kultúra része, nem szeretik a konfrontációkat, nem szeretnek nemet mondani. Amúgy pedig azt ajánlanám, hogy ha valaki kikerül vesse bele magát a kultúrába, az ismerkedésbe, a koreai életbe, mert így fogja a legjobban megismerni Koreát! Minden mennyiségben. De azért ne felejtkezzen el külföldi barátokat is szerezni, illetve jól jöhet ha tartja a kapcsolatot más magyarokkal... mert főleg ha valaki hosszú ideig van kint, barmikor beüthet a honvágy. És ezekre az emberekre általában tényleg lehet számítani.

10. Szereztél e barátokat? Hogyan alakultak és kezdődtek ezek a kapcsolatok?
- Igen, persze Első évben elsősorban koreaiakkal kommunikáltam, ezert leginkább koreai barátokat szereztem. Második évtől inkább külföldiekkel ismerkedtem, ezeknek a barátoknak a nagy része máig megvan. Először is amit el kell mondani, hogy a koreai 'barátság' fogalom valami egész más, mint nálunk. Mar egy ismeretség után úgy fog beszelni rólad egy koreai, mintha mar évek óta ismernetek egymást, és te leszel a legjobb chingu-ja, de hogy valakihez igazán közel kerülj ahhoz legalább napi kapcsolatban kell lennetek. Gyakran előfordul velük az is, hogy hetekre, hónapokra eltűnnek, és aztán ha szükségük van rad, előkerülnek. Tehát számukra a barátság fogalom inkább egyfajta oda-vissza működő függőségi viszony, olyasmi, mint egy üzleti kapcsolat. Ez sem feltétlenül rossz dolog, de egy idő után elég magányossá válik tőle az ember lánya. Ezert feltétlenül érdemes azért a külföldiek fele is nyitni, mert ok tudjak a legjobban, mennyire nehéz néha egy külföldinek itt Koreában élni, és emiatt tőlük kaphatsz igazan őszinte, hozzáértő segítséget. A nem ázsiai nemzeteknél pedig jóval közelebb áll a mi definíciónkhoz a barátság fogalma is. Nekem a legjobb barátaim amúgy érdekes módon Iránból, Algériából, és Törökországból kerültek ki...de van Ukrán, Spanyol, latin-amerikai stb. És hat természetesen az itteni magyarok, velük most az utolsó évben lettem különösen jóban. Ebben amúgy sokat segítettek a nagykövetség rendezvényei is.


11. A nyelvvel voltak-e problémáid? Angolul vagy Koreaiul megy inkább a társalgás?

- A nyelvvel...hat nem igazan...ha jó a tanár minden nyelv tanulható... a rengeteg hangutánzó szavuktól néha a falra mászom, például más szóval forr a ramyeon (instant tészta), meg a víz... De alapvetően nagyon jó alapot adott a nyelviskola, ezert beszed terén nincsenek gondjaim (körülbelül olyan szinten vagyok talán mint angolból). Viszont az írott és beszelt nyelv náluk nagyon messze van egymástól, ezert az egyetem alatt sokszor szinte vert izzadtam a sok kínai jeles szóval (pedig mar japán szakon is tanultam), és furcsa kifejezéssel. Most, a diplomamunka írásnál is elég sok problémám akad ezekkel...


12. Hol laksz pontosan most? Mesélj egy kicsit a szomszédokról, vagy a közeli helyekről amiket gyakran látogatsz.

- Most pontosan Hyehwa állomásnál lakom egy kollégiumban. Ez Tehak-ro nevezetű negyed, ami elsősorban a színházairól és éttermeiről híres. Nagyon szeretem! Olyan bohém hangulata van.. néha látni az utcán énekeseket, és sok a fiatal. Régebben Sinchon állomásnál laktam, annak a résznek a három közeli egyetem miatt elsősorban az éjszakai élete intenzív.                                          K.S.J

További Linkek
Sogang Egyetem (angol wikipédia)
Baduk játék ( angol ismertető-wikipédia)

Köszönöm ezt a fantasztikusan részletes interjút, Alexandrának :) További jókat kívánok!