- Kérlek, mutatkozz be a connectedbyseoul olvasóinak!
Filmes alkotó vagyok, jelenleg Makón élek.
2002-ben a japán-dél koreai közös foci vb szöuli záró ünnepségét láttam
a magyar televízióban. Földbe gyökereztem a látottaktól. Azt gondoltam,
mindenképp el akarok jutni Koreába. Látni akarom azokat az arcokat és szeretném
megismerni a kultúrájukat.
A sors szeszélye, ajándéka folytán ez az álmom azután hihetetlen
gyorsan teljesült.
2003 –ban már kapcsolatba is kerültem Koreával.
Magyarországon a mai napig egyetlen, s akkor első nemzetközi gyermek és
ifjúsági filmes fesztiválomra /Zoom to Europe/ hívtam meg a szöuli nemzetközi
filmfesztivál 2 vezetőjét áprilisban.
Augusztusban pedig, Ázsia legnagyobb televíziós és művészeti
egyetemének meghívására 3 tanítványommal utazhattunk először Koreába, a
Szöultól mintegy 100 km-re fekvő Anseong városába a Dinfac 2003 nemzetközi
ifjúsági filmes műhelybe. Ez a megélt álmom, azután mindenestül felforgatott, s
repített egészen mostanáig, s reményeim szerint a következő, s az azutáni koreai
álmaimig.
- Mit látsz alapvető és tényleges különbségnek a két kultúra között, mint utazó?
Az ázsiai kultúra európai szemmel kuriózum. Még ha Korea többségében
keresztény vallású ország is, azonban csodálatos buddhista templomai igazán
lenyűgözik az arra fogékony és érdeklődő idegent. Az építészet, a zenei, tánc
hagyományok mind-mind egzotikus és különlegesek egy távoli utazónak. Ami
szembeötlő, hogy a sajnálatos amerikanizálódás ellenére, a fiatalok is nagy
számban őrzik, ápolják hagyományaikat. Ez nagyon fontos dolog, ahhoz, hogy
sokáig őrizni, örökíteni tudják értékes kulturális örökségüket.
- Mit hoznál át ide onnan, illetve oda innen?
A minden helyzetben
tapasztalt alázatot és tiszteletet hoznám ide tőlük. És nem vinnék innen
semmit, mert akkor nem lenne miért ott lennem, ha az itthoni dolgokkal
találkoznék lépten-nyomon.
- Hogy érzed, részed lett a Korea kultúra? ez miben
nyilvánul meg?
Mindenképp részemmé
lett az ottani kultúra. Ezt pedig, csak teljes nyitottsággal lehet befogadni. Ennek
elengedhetetlen része a másik feltétlen tisztelete. Az elmúlt 10 évben, koreai
utazásaim során mindig nagy tisztelettel közelítettem mindenhez, ami ott
fogadott. Átélni, megélni akartam minden egyes utamon az ott tapasztaltakat. Én
soha nem voltam hagyományos értelemben vett turista. Mindig azokat a helyeket,
élményeket kerestem útjaim során, amik építették lelkemet, s ezek a megélt
élmények újabb és újabb felfedezésekre, utakra sarkaltak.
- Mit tanácsolnál az olyan törekvő embereknek, mint én, akik
mindenáron ki akarnak jutni Koreába?
Először is: jussanak
ki mindenképp. Ne csak álmodozzanak róla, tegyenek is érte.
Ha pedig már
eljutottak, akkor nyissák ki a lelküket és minden érzékszervüket, hogy
befogadják az ottani élményeket. Ehhez pedig felejtsék, el az úgynevezett
„európai nagy kultúrfölényt”. Egy teljesen más világot láthatnak, élhetnek meg
Koreában.
Személyes
tapasztalatomból mondhatom: szivacsként ittam minden egyes kint létem alatt az
információkat.
-Mennyire tudtál hamar beilleszkedni oda? ( ételek
változatossága, más kultúrális eltérések).
Az előzőekből már kiderült, odaadó rajongója vagyok Koreának. Ezért az
égvilágon semmi problémát nem okozott számomra az ottani lét. Sem az
időeltolódás, sem az ételek, egyáltalán semmi. Sőt élveztem minden percét, a
kulináris élvezeteknek. A koreai ételek lenyűgözőek számomra. Még úgy is, hogy
itthon nem kedvelem az erősen fűszeres, csípős ételeket. Ennek ellenére imádom
a koreai ételeket, még nem volt olyan, amit ne ettem volna meg. /Kutyát nem
szolgáltak fel számomra, igaz ezt az egyet nem is tudtam volna megenni/. A
nemzeti ételük a kimcsi számomra is csúcs. Minden mennyiségben tudom
fogyasztani. A legnagyszerűbb, amikor a sok-sok kis tálkát elém teszik, a
különböző elő és fő ételekkel, levessel, amikor betérek egy koreai étterembe.
Nagyon hamar megtanultam az életkorral és pozíciókkal kapcsolatos
protokollt is, igaz idegenként, vendégként mindig prioritást élveztem
vendéglátóimtól. Mivel a DIMA-n Ázsia legnagyobb televíziós és művészeti
egyetemén nyaranta igen sok koreai középiskolás fiatalt taníthattam kamera
technikára és képalkotásra, ezért ezzel a generációval is különleges
kapcsolatom alakult ki az évek során. Abban a szerencsés helyzetben vagyok,
hogy betekintést engednek mindennapi életükbe, így több generációval előttük
járva is ismerhetem mindennapi életüket, gondolataikat. Számos napi, élő baráti
kapcsolat jellemzi ezt a kegyelmi állapotot.
-Melyek az általad annyira kedvelt helyek ott, és miért?
Szöul a főváros, a maga 10 millió lélekszámú nyüzsgésével, történelmi
helyeivel, palotáival, a régi és új épületeivel. A Han folyó, melynek partján legközelebb
hosszabb sétát tervezek. Insadong a turisták gyűjtőhelye, Myeongdong
a nonstop, állandó nyüzsgés helyszíne, s a megannyi egyéb nevezetes, vagy csak
az utazónak akkor élményt adó helyszínek.
Szeretem Suwont, a régi fővárost, a csodás erődjével, /Yi san/ Jeognjo
király uralkodásából.
És a megannyi vidéki koreai helyszínt. Mert az igaz Korea nem Szöulban
található, hanem a városfalakon kívül. /már ha még állnának a falak/ A végtelen
rizsföldeket, a csodás hegyeket, vagy Jeju szigetét, ezt a szubtrópusi
gyöngyszemet.
Egyszóval, mindent szeretek, ami Korea!
- Ha
Magyarországot promotálnád ott, mit emelnél ki számukra a kis hazánkról?
A vendégszeretetet.
Hasonlóan a koreai emberekhez. Mindig nagy szeretettel fogadtak ismeretlenek,
ismerősök egyaránt.
És talán még, az
ázsiai gyökereinket. Mert mára szertefoszlott a kitalált finnugor ősség minden
hazugsága. Sokkal inkább közös bennünk a régi ázsiai örökség. Figyelmes
szemmel, füllel felfedezhető a rokonság a zenékben, táncokban.
Éppen ezért a
kultúránkat is ajánlom. S tapasztalatom szerint őket mi ugyanúgy lenyűgözzük,
mint ők bennünket.
Idén nyáron
meghívásomra 19 koreai fiatal vett részt filmes fesztiválunkon Zoom to Europe
and Asia a DIMA-ról és nagyszerű volt látni rajtuk azt az elragadtatást,
ahogyan megélték a magyar itt tartózkodást.
/www.zoomtoeurope.hu
honlapunkon erről mindenki meg is győződhet/
- Mint, ahogy említetted újra és újra visszatérsz Koreába már egy
ideje. Látod az ottani fejlődést? Miben?
A technikai fejlődést mindenképpen. Ahogyan már említettem, a DIMA Ázsia
legnagyobb televíziós és művészeti egyeteme. Felszereltsége egyszerűen
hihetetlen, magyar léptékkel felfoghatatlan. Ezen túlmenően, a mindennapi
életben is érezhető minden egyes visszatértemkor, az hogy tudnak élni a
technológiai fejlődés adta lehetőségekkel. Új épületek nőnek ki, melyek a
régiek mellet alkotnak egészet.
De ugyanúgy őrzik a tradíciójukat, hagyományaikat és ez is lenyűgöz.
Talán ez a legfontosabb, amivel biztosítani tudják azt, hogy ez az örökség, még
sok generáción keresztül fennmaradjon.
- És végül az utolsó kérdésem feléd, nehéz e külföldinek/ európainak lenni odakint?
Számomra minden pillanat
csoda, amit ott tölthetek. Még úgy is hogy tudom, mint mindenütt a világon,
természetesen Koreában sem minden csak fekete, vagy csak fehér.
De ezen túlmenően is
nekem minden megélt élmény ünnep ott. Soha nem éreztem, hogy európaiként
fölényben, vagy netán hátrányban lennék. Talán azért is, mert minden egyes
alkalommal befogadó akarok lenni. Ez pedig eleve kizárja azt, hogy nehéz lenne
megélnem a kint létem. Azt gondolom szerencsés vagyok, hogy részese lehetek
ennek a csodának, amit Korea nyújt számomra. Igaz én magam sokat tettem is
ezért hogy ezeket meg is élhessem, és ne csak álmodozzak, vágyakozzak az utóbbi
időben egyre népszerű koreai sorozatok megtekintése során, vagy a K-pop előadók
számait nézve a számítógép előtt.
Természetesen
mindenki csak a maga élményeiről tud beszámolni.
Én ezeket élem meg
újra és újra Koreában.
K.S.J
További linkek:
Köszönöm Czikának, amiért szánt rám időt, és türelmesen és hosszasan részletezte a kérdéseimre a válaszait :)
Ha bármiféle kérdésetek, kérésetek van az alábbi email-címen megtehetitek.
connectedtoseoul.gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése